Περιεχόμενο μαθήματος

Περιεχόμενο μαθήματος

Εισαγωγή στη Διδακτική της Γαλλικής ως Ξένης Γλώσσας. Ιστορική αναδρομή: μεθοδολογικά ρεύματα και επικοινωνιακές προσεγγίσεις με εφαρμογή στα εγχειρίδια. Το μάθημα αυτό στοχεύει να εξοικειώσει τους φοιτητές στις έννοιες της Διδακτικής των Ζωντανών Γλωσσών δίνοντας ιδιαίτερη έμφαση στη Γαλλική ως Ξένη Γλώσσα. Μια σύντομη ιστορική αναδρομή στα μεθοδολογικά ρεύματα κρίνεται απαραίτητη, πριν την εφαρμογή των σύγχρονων διδακτικών προσεγγίσεων, όπως αυτές προβλέπονται από το Συμβούλιο της Ευρώπης.

Διδάσκοντες

Διδάσκοντες

Διδάσκουσα: Αικατερίνη Κιγιτσιόγλου-Βλάχου, Επίκουρη Καθηγήτρια

http://www.frl.auth.gr/index.php/gr/personnel-gr

http://www.frl.auth.gr/BIOs/43_gr.pdf

 

Συνεργάτης ανάπτυξης περιεχομένου: Κρυστάλλη Πηνελόπη

 

 

Μαθησιακοί στόχοι

Μαθησιακοί στόχοι

  • Απόκτηση βασικών γνώσεων στις θεωρίες μάθησης.
  • Εξοικείωση με την ορολογία διδασκαλίας/εκμάθησης ξένων γλωσσών-πολιτισμών.
  • Εξάσκηση με εφαρμογές σύγχρονων διδακτικών προσεγγίσεων.
  • Ανάπτυξη γενικών και γλωσσικών επικοινωνιακών δεξιοτήτων: εφαρμογές, παραγωγικές δραστηριότητες.

Προαπαιτούμενα

Προαπαιτούμενα

Κανένα

Βιβλιογραφία

Βιβλιογραφία

  1. Bérard, E. (1991). L’approche communicative. Théorie et pratiques. Paris: CLÉ International.
  2. Boyer, H. (et alii). (1990). Nouvelle introduction à la didactique du français langue étrangère. Paris: CLÉ International.
  3. Conseil de l’Europe. (2001). Cadre européen commun de référence sur les langues. Apprendre, enseigner, évaluer. Paris: Didier.
  4. Cuq, J.-P. & Gruca, I. (2003). Cours de didactique du français langue étrangère et seconde. Grenoble: PUG.
  5. Deyrich, M.-C. (2007). Enseigner les langues à l’école. Paris: Ellipses.
  6. Fishman J. (1971) Sociolinguistique. Paris: Nathan.
  7. Galisson, R. (1980). D’hier à aujourd’hui la didactique générale des langues étrangères. Paris : CLÉ International.
  8. Kellerman, E. (1979). “Transfer and non-transfer: Where are we now? ’Studies in Second Language Acquisition nº 2, 37-57.
  9. Kiyitsioglou-Vlachou, C. (2012). Une compétence c’est… Réflexions didactiques. Αθήνα. Εκδόσεις Συμμετρία.
  10. Michaud G. & Marc E. (1981) Vers une science de civilisation? Bruxelles: Éditions complexe.
  11. Martinez, P. (2008) (1996). La didactique des langues étrangères. Paris: PUF, Coll. Que sais-je?
  12. Narcy-Combes, M.-F. (2005). Précis de didactique. Devenir professeur de langue. Paris: Ellipses.
  13. Puren, C. (1988). Histoire des méthodologies de l’enseignement des langues. Paris: CLÉ International.
  14. Rosen, E. (2006). Le Point sur le Cadre européen commun de référence pour les langues. Paris: CLÉ International.
  15. Αρβανίτης, Π. & Κιγιτσιόγλου-Βλάχου, Αικ. (2013). Η Πράξη Λόγου στα ψηφιακά περιβάλλοντα. Αθήνα. Εκδόσεις Παπαζήση.
  16. Τοκατλίδου, Β. (2003). Γλώσσα, επικοινωνία και γλωσσική εκπαίδευση. Αθήνα. Πατάκης.

 

Επιπλέον συνιστώμενη βιβλιογραφία:

Συγγράμματα

  1. Bérard, E. (1991). L’approche communicative. Théorie et pratiques. Paris: CLÉ International.
  2. Block D. (2014). Second Language Identities. London: Bloomsbury publishing.
  3. Boyer, H. (et alii). (1990). Nouvelle introduction à la didactique du français langue étrangère. Paris: CLÉ International.
  4. Conseil de l’Europe. (2001). Cadre européen commun de référence sur les langues. Apprendre, enseigner, évaluer. Paris: Didier.
  5. Cuq, J.-P. & Gruca, I. (2003). Cours de didactique du français langue étrangèreet seconde. Grenoble: PUG.
  6. Cuq J.-P. (2003). Dictionnaire de didactique du français langue étrangère et seconde. Paris: CLÉ. International.
  7. Deyrich, M.-C. (2007). Enseigner les langues à l’école. Paris: Ellipses.
  8. Galisson, R. (1980). D’hier à aujourd’hui la didactique générale des langues étrangères. Paris: CLÉ International.
  9. Kiyitsioglou-Vlachou, C. (2012). Une compétence c’est… Réflexions didactiques. Αθήνα. Εκδόσεις Συμμετρία.
  10. Martinez, P. (2008) (1996). La didactique des langues étrangères. Paris : PUF, Coll. Que sais-je ?
  11. Narcy-Combes, M.-F. (2005). Précis de didactique. Devenir professeur de langue. Paris: Ellipses.
  12. Porcher, L. (1995). Le français langue étrangère, émergence et enseignement d’une discipline, Paris: Hachette.
  13. Puren, C. (1988). Histoire des méthodologies de l’enseignement des langues. Paris: CLÉ International.
  14. Rosen, E. (2006). Le Point sur le Cadre européen commun de référence pour les langues. Paris: CLÉ International.
  15. Αρβανίτης, Π. & Κιγιτσιόγλου-Βλάχου, Αικ. (2013). Η Πράξη Λόγου στα ψηφιακά περιβάλλοντα. Αθήνα. Εκδόσεις Παπαζήση.
  16. Τοκατλίδου, Β. (2003).Γλώσσα, επικοινωνία και γλωσσική εκπαίδευση.Αθήνα. Πατάκης.

 

Πηγές στο Διαδίκτυο

Κατάλογος δημοσιεύσεων του Ευρωπαϊκού Κέντρου Ζωντανών  Γλωσσών (CELV)

Άρθρα προσβάσιμα στον ενδιαφερόμενο

http://www.ecml.at/Resources/ArticlesandpublicationsontheECML/tabid/1455/language/fr-FR/Default.aspx

 

Κοινό Ευρωπαϊκό Πλαίσιο  αναφοράς για τη γλώσσα: εκμάθηση, διδασκαλία, αξιολόγηση

http://www.pi-schools.gr/lessons/english/pdf/cef_gr.pdf

 

CADRE EUROPEEN COMMUN DE REFERENCE POUR LES LANGUES:

APPRENDRE, ENSEIGNER, EVALUER

http://www.coe.int/t/dg4/linguistic/source/framework_fr.pdf